Rengeteg dolog megváltozik az ember életében mikor az összeköltözésről beszélünk.Mondjuk nekem ez nem új dolog,mivel cuni már lakott siófokon és egy évig jártam hozzá,igy már igazából megszokott dolog ez a külön élés,csak hiányzik nekem a megszokott életem.Én nagyon jó kapcsolatban voltam ahogy anyuval ugy nagyszüleimmel is.Majdnem mindennap átjártam,megminden,.hát meg azért azt sem mondhatnám hogy a testvéreimmel olyan rossz kapcsolatban lennék.É sazért az én Gizikém is hiányzik:(És azért elég sokszor rám jön a sírás,hogy azért mégsem tehetem meg hogy minden hétvégén hazamenjek innen 300km arébbra,hogy velük lehessek,sajnos.Nehéz.Mert ha egy olyan ember jön el otthonrol akinek igazábol senkilye nem lenne,az még jó hogy jól érezné magát,de így.Csak sodródóm,telnek múlnak a napok,és csak a meló a meló.Ilyen lenne egy rendes felnőtt élet?Sosem ilyennek képzeltem,nem érzem magam itt otthon,vagy nemtudom,remélem azért idővel belejövök,mert ha tényleg együtt maradunk és majd ha már gyereket is szeretnénk,nem szeretném így érezni magam mint ahogy most.Csak azért az ember elgondolkodik ha másnak megy,ugyan nekem,nekünk miért nem?Furcsa.De azért remélem az idő az ilyen marad :3 xoxo

Sosem említettem még hogy terveztük hogy összeköltözünk,de talán egyszer.Mindegy igazából nem is lényeg,hát most lessz 3án egy hónapja h felköltöztünk székesfehérvárra,hogy nekiálljunk valami "jónak" aztán majd kiderül mi lessz.Próbálkozunk meg már munkahely is van,csak még azért elég furcsa.Igazából ugy semmi különös nincs.Csak azért irtam h nem felejtettem el h ilyenem is van :P :3 xoxo

Üdv ujra! Eszembe jutott hogy nekem ilyenem is van.Elolvastam az ezelötti bejegyzésemet.Január.Így visszagondolva mennyi minden történt.amit így elfelejtettem.Végülis elmondom mi lett a történet vége,szakítottunk.Vagyis ő velem.Annyi de annyi mindent történt akkor,nagyjára nem is emléxem,van ami elég mély nyomot hagyott bennem,de most nincs sok kedvem leírni.Igazából 4 kemény hónapot tudhatok magam mögött..Soha nem szeretném újra átélni,soha.-10kg.És ugy hogy soha semmi bajom nem volt az alakommal,soha nem akartam fogyni.A tudat hogy egyedül vagyok,hogy leszarja mivan velem,elég volt mindenre.3 vagy 4 hétig kb. kolán meg levesen éltem,és kb.az sem érdekelt ha épp összedől a világ.Gyógyszereket szedtem,töménytelen mennyiségben és más egyéb káros dolgokat.Pluszba volt olyan is hogy elszívtam egy nap egy doboz cigit.És ez azért nagy szám nálam mert sosem cigiztem.Soha.Élni nem volt kedvem sem erőm.Az a tudat hogy nincs,nem a tied,semmi közöd hozzá,elég volt nekem mindenre.Éjszakákat  sírtam át ugy hogy reggel mentem dolgozni.Gondolkodtam mit basztam el.Mindent.Így hogy ugy lett vége hogy semmire nem kaptam választ,így nehéz bármibe is belenyugodni.És nem arra gondolni hogy nem te vagy a hibás.kb.2hónapig ment ez hogy nem aludtam,nem ettem,és ugy néztem ki mint az előhalottak.Semmihez nem volt kedvem,semmit nem akartam csinálni.Aztán nekiálltam deszkázni ujra,és valamennyire kezdett jobb lenni,társaság,figyelem elterelés.De mikor hazaértem és egyedül voltam előjött minden.Aztán egy idő után elkezdtünk beszélni,facebook,telefon,és jött az hogy néha találkoztunk is.Csak mégjobban tönkretett,az hogy velem volt de mégsem volt velem.Anyámék csak hajtották kihasznál,hagyd a picsába.De nem hallgattam senkire.Vele akartam lenni.Nem érdekelt mi lessz,vagy mi van.Az a pár órányi öröm,amit vele lehettem,elfelejtette addigis mind azt ami szar volt éppen.Elég sokáig ment ez így,és már én kezdtem unni,hogy igazábol velem van de mégsincs.Se veled-Se nélküled dolog.De nem akartam elbaszni ezt az egészet azzal hogy megkérdezzem hogy most mi is van?Akárhányszor ha szóba jött ez a kibékülés dolog,azt mondta soha többet,mert hogy az exe vagyok.És én egyre jobban belenyugodtam hogy ennyi,semmi több.És már ugy voltam vele ha csak tényleg ennyi,akkor hagyom az egészet...El kell felejtenem.Aztán egyik este tulajdonképpen május 1-jén,jöttem haza pécsröl,deszkáztam,és csak nála tudtam aludni,le lett beszélve meg minden már mikor ideértem.Feljöttünk és elég fura dolgokrol kezdett beszélni,hogy hiányzom neki meg stb.és furcsáltam.Aztán jött az h béküljünk ki.Én 4 hónapon keresztül erre az egy szóra vártam,de mikor ott volt elöttem és ezt mondta,nem éreztem olyan nagy dolognak.Az idő.És az hogy semmi nem lessz olyan mint volt.A bizalom.Mindent ujrakezdeni.Igazábol azt mondta hogymindigis szeretett és magának is hazudott mikor elhagyott.Mert senki nem volt olyan mint én.És igazábol már februárban a szülinapomon nagyon hiányoztam neki,csak azt gondolta majd jobb lessz..Tulajdonképpen a semmiért volt az a 4 hónap,de erre ő csak azt mondja hogy nem...mert elérte azt hogy olyan legyek mint amilyen akkor voltam,mikor összejöttünk.Oké,de ezt nem igy kelett volna.
Szóval most ujra együtt vagyunk,bizalom ez az első dolog amit vissza kéne valahogy raknom oda ahova való.Csak átélve azt a 4 hónapot és amit láttam,nehéz lessz megbíznom benne és nem a rosszra gondolni.Mert mi van ha,megint megtörténik és mivan ha megint ugyanaz lessz.Nemtudom hogy ki-e bírnám..A legrosszabb embereknek sem kivánom azt amin én keresztül mentem 4 hónap alatt.Nem sajnáltatom magam,mert ugyan minek,? Csak egyszerűen nem kívánom senkinek azt a sok szart ami akkor történt velem.Most próbálok a jelenre,a jövöre,gondolni,igaz néha sőt elég sokszor nem megy.Nehezen felejtek..!
Sikeresen megvan már az érettségim,beszéltük az összeköltözést,de nem tudom mi lessz belőle.Mostanság szóval elég sokat leszek fennt,csak ha nem dolgozom.Mert időm a most van temérdek.És remélem hogy tényleg ugy van hogy az idő majd egyszer mindent helyrehoz-és rendbetesz,ez az egy reményem maradt.csókpuszi

Azt sem tudom hol kezdjem,most írás rohamom van szóval talán irok egy regényt.+
Kezdem ott hogy szóval,Hétfő... babu hazament,dután.aztán hazaértünk beszélgetünk,és ugy volt ez az egész hogy,el akartam adni a telefonom vagyis igazábol nem akartam,de ezt ink.nem ragozom.És meglátam facen az adatlapján h egy csajnak most jelölt vissza,h ismeri rámentem és nem tudtam ki az.Hát megkérdeztem.Inenntöl kezdödött minden,vagyis onann hogy felhuztam magam,h.nem mondta el,lehet hogy ezt most igy hülyeségnek tekintitek,meg h naiv vagyok meg mit tudom én,de történtek olyan dolgok amik miatt,azonnal roszra gondolok ha faceen lányrol van szó és a barátomnak köze van hozzá.nahmindegy,ezt ismételten nem részletezném,mert akkor már könyv lenne a bejegyzésemböl.szóval ott tartottam h.ott kezdödött ez az egész hajcihö,ami még mindig tart.Nekiálltunk veszekedni,aztán este felhívtam és kérdeztem töle h most akkor milegyen meg ilyenek?!Hajnalig beszéltünk,nem mindenre emléxem,csak annyira hogy azt mondta hogy beleunt a veszekedésekbe és hogy hadjuk abba,de hogy ö szeret engem.Aztán 2-3 óra könyörgés után vagy nemtudom mi volt,eljutottunk arra a szintre hogy azt mondta holnap korán reggel fel kel,és megmondja mire jutott,oké.Másnap reggel ez ugye Kedd..felkeltem fél11kor kb. és látom h semmi hívás,vártam 11ig.Hívom semmi,másikon is hívom semmi.Sms semmi.Kezdek ideges lenni,mondom oké lehet h.még alszik,aztán telt az idö végülis odáig eljutottam hogy dután 3óráig folyamatosan hívtam,mind2telóján,és sms-ket küldtem neki,de semmi.És nemtudtam hogy most akkor mivan?!Felhuztam magam,felültem a legelsö buszra és lementem,mikor odaértem még aludt,de megnéztem a telefonját és láttam hogy mindegyiket látta.Szóval.Nekiálltunk beszélgetni vagy valami hasonló.Folytatuk ott ahol abahagytuk.Aztán szakitott velem,vagy valami ahoz hasonló.Felhuztam magam,ismételten és leléptem,nem érdekelt hova megyek csak mentem,elsö gondolatom balenteins volt,el is mentem a közeli boltba,de nem volt..oké.akkor lidl,mire a lidl-be értem már hivott hol vagyok? Elmondtam neki és könyörgött h menjek fel,mert fél h valami bajom esik.Nem mentem minek?Vettem egy üveg vodkát amit igy utolag mondom egyszerüen undoritó egy ize van simán,és mikor leér a gyomrodba,akkor érzed h erős.És még szar is az ize.Demindegy.Azért felmentem odaadtam neki a másik táskám hogy vigyázzon rá,vagyis a hugának,és leléptem.Utánam jött a huga,és beszélgetünk.Szerintem nem részletezem,anyi a lényeg hogy a bátya oldalán állt adig amig be nem avattam mindenbe.Akkor már mindent értett.De azért visszamentem.Megint nekiálltunk beszélgetni,most több kevesebb sikerrel.AZ éjszaka alatt vagy 4szer elindultam haza,de aztán mégis ott aludtam.És végülis ö arra jutott,hogy nem szakít de szünetet kér.És itt teljesen összeestem,mert miért is kér szünetet?Azt mondta össze van zavarodva,és tér kell neki,oké.Szóval ott aludtam.
Szerda...Felkeltem reggel hogy elmegyek a korábbi buszal,hogy ne nyomorogjak,de nem nem akart felkelni és hogy maradjak még.kb.dél körül felkeltünk,és kezdödött.Könyörögtem,pedig nem szokásom,könyörögtem,azért hogy ne legyen szünet meg minden,de hiába.Volt olyan hogy azt mondta h oké,nelegyen,de utána hozzáfüzte hogy,akkor csináljunk ugy mintha mi sem történt volna.?És végül belementem.3nap.a szerdával együtt és ugy hogy pénteken megyek le én suli után.Nem teccet,sosem teccet,de miatta belementem.3orakor indult a buszom onann hazajöttem.Hazaértem,gondoltam felmegyek facera,még nem voltam annyira szarul.Látom fennt van,az mondom jó,azt mondta egyedül akar lenni és gondolkodni.A facebook,nem hiszem h épp egy olyan hely,ahol egyedül lehet lenni,demindegy.Nemérdekelt,nem akartam még szarabbul lenni,nem foglalkoztam vele.De rámírt.Azt irta,hogy marad  a szünet,de it beszélhetünk mert szeret és hogyha itt sem irhatna nem bírná ki,nem értettem de belementem,oké.
Nekiálltunk ugy ahogy beszélgetni,aztán szarakodott a facebook.És lelépett,és anyit irt hogy kiment a haverjával kicsit.És akkor elgurult a gyogyszer,de ugy halál komolyan.Nekiálltam hivogatni és irogattam neki sms-eket,és mégjobban pipa lettem.Felvette és számon kértem hogy az hogy egyedül lét,hogy kint van  ahaverjaival?De most komolyan.Csak mondtam és mondtam.és erre elkezdi,hogy ö lerakja majd hiv vagy ir.És enyivel levolt megint zárva minden..jo vártam.Már vagy volt 11óra,addig összegyült bennem megint minden.Aztán rámírt megint facen,és mondtam h hadjon,nem irt vissza,mert szarakodott megint,és felhivtam.Egy darabig rendesen beszéltünk aztán megint a veszekedés,még csak hajlandó sem volt válaszolni.És felhuzott,de már csak azért sem voltam bunko.És mint kiderült baj volt az h felhivtam,mert h nem lehet megtartani egyszersem azt amit akar.meg mittudomén.Ezzel csak azt érte el hogy még lejebb ásson az amugyis nagy gödrömben.És közölte hogy ö még nem döntött el semmit,csak azt hogy nem akar velem szakítani.Oké.Letettük kb fél3kor.
Csütörtök-azaz ma...Csakis facebook,igaz hogy már idegileg kivagyok és enni nemtudok,de az nyugtat hogy holnap megyek,és végre kiderül minden.Félek.de lessz ami lessz,ennél azt hiszem már nem lehet rosszabb.Vagyis remélem.
Ha ne agy isten,ujra szóba jönne a szünet,én otthagyom nem érdekel mennyire leszek szarul vagy rottyon,de ennél minden jobb.Senkinek nem ajánlom aki ennyi év után igy dönt,NEEE inkább szakitsatok vagy ha szeretitek egymást,beszéljétek meg.De ha csak az egyik ötök akarja a szünetet ne engedjétek,mert ami megmaradt az a kevés remény,bizalom,szerelem,az is elveszik.Nemis tudom mi lett vna.ha ijen 1 hétbe gondolkodott vna.sztem,ott hagytam volna.Megértem h.meg akarja menteni ezt az egészet,de hát akkoris ha szeret,és tudja hogy nem akar velem szakitani akkor?WTF??Ugyhogy dukkoljatok nekem hnap.Megyek mert már fáj a ujjam,éés körmöt festek is,meg ennem is kéne.szval :D csókpuszi

Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.Csak bámultam rá, ahogy ott fekszik, és annak ellenére, hogy tudtam, milyen régóta és mennyire szeretem, és hogy zúzott szét és tett tönkre mindent, amit értékesnek és valóságosnak tartottam, és hogyan vette el tőlem az egészet anélkül, hogy bármi beleszólást engedett volna a dologba- ennek ellenére, és tudván, mennyire nemtörődöm módon bánt velünk és az életünkkel-, amikor fel kellet volna háborodnom, és dühösnek kellet volna lennem, nem láttam mást, mint hogy ott fekszik, és halkan lélegzik. Egyszerűen csak hinni akarok megint. Benned, bennünk, a szerelemben. Hinni szeretném, hogy jó úton járok és hinni akarom, hogy ha nem is mindig hoztam jó döntéseket, de még van időm rendbe hozni a dolgokat. Hinni akarok, de ehhez reményre van szükségem, mert bár nagy valószínűséggel semmi nem lesz már olyan, mint régen volt, mégis szükségem van arra az apró reményfoszlányra, ami nagyon halkan azt suttogja, hogy idővel majd, minden rendbe jön 

Nem biztos hogy mire megirom ezt a pár sort,még elselye lessz,de probálkozom :) Nem is tudom hol kezdjem.Tegnap? Vagyis ma.Jó hosszu éjszaka volt,de öszintén bevallom ismételten nem élveztem ezt az egész szilveszteresdit,én nemtudom.A 18év alatt nem volt egy olyan szilveszterem ahol ugy igazából jól éreztem magam.Fogalma sincs miért,lehet hogy rossz emberek,rossz helyek,nemtudom.Erre még nem jöttem rá.De remélem az évek multán rájövök,erre az egészre.Sosem tudtam annyit inni se hogy ne emlékezzem semmire,vagy hogy szó szoros értelmben szarrá igyam magam.Iszok,de sosem anyit hogy ne emlékezzem semmire.Nézhettek hülyének meg mit tudjamén minek,de én a piátol sosem érzem magam jobbnak,se jobban.Cigizni se cigizek,.-De ez már egy másik téma :) Szóval volt szilveszter,és elment.Ennyi.Én ugyanugy éreztem magam mint egy rendes buliban.Szombat este és party.Annyi hogy nem szombat volt hanem szilveszter és hétfő.Babussal voltam,és a haverjaival.Most elöször nem itthon szilvesztereztem,vagyis éjfélig eddig mindig itthon voltam,most kivételesen nem.Fura is volt.Mit írhatnék még? Fogadalom? Vagy valami ujítás?
Sosem voltam ennek a híve,és szerintem sosem leszek.Van amit bánok,van amit nem.2012 vége.és egy ujabb év,nem látok előre semmit,és nem is tervezek.Sosem jött össze a tervezés,mindig mindnet spontán csinálok lehet azért is vagyok ilyen amilyen.
2012.-nek köszönet..;
×a 18.életévem betöltéséért..
×egy ujabb évért amit babusal tölthettem,és így egy ujabb év lett írva jóvá nekünk.(3 és fél éve <3 )
×Gizmóért,egy ujabb családtagért,akit imádok.(kis yorki kutyusom) ( :
×Érettségi befejezése,ugy ahogy befejezése xD
×A munkákért,amit életemben ebben az évben elöször csináltam.
×Nyári partikért,és a tengerparti nyaralásért. <3
×Kiderült kik azok akik valóban melettem állnak.
×Az eljegyzésemért.
×A boldogságomért még ha az többször is szomoruságba torkolott :$
×Megtanítottál ujra bízni és megbocsájtani.
×Higadt idegzetemért xD
×És azért a sok-sok apróságért,amit nem fogok egyenként leírni :) .:D

És mit írjak még? Azt hogy várom ezt az évet,hogy mi fog történi?Természetesen.
És várom a következö hónapot amikor is 19.éves lehetek .végre .:D
És remélem ez az év sokkal-de sokkal jobb lessz mint 2012.
byebye :) :D   csókpuszi