Rengeteg dolog megváltozik az ember életében mikor az összeköltözésről beszélünk.Mondjuk nekem ez nem új dolog,mivel cuni már lakott siófokon és egy évig jártam hozzá,igy már igazából megszokott dolog ez a külön élés,csak hiányzik nekem a megszokott életem.Én nagyon jó kapcsolatban voltam ahogy anyuval ugy nagyszüleimmel is.Majdnem mindennap átjártam,megminden,.hát meg azért azt sem mondhatnám hogy a testvéreimmel olyan rossz kapcsolatban lennék.É sazért az én Gizikém is hiányzik:(És azért elég sokszor rám jön a sírás,hogy azért mégsem tehetem meg hogy minden hétvégén hazamenjek innen 300km arébbra,hogy velük lehessek,sajnos.Nehéz.Mert ha egy olyan ember jön el otthonrol akinek igazábol senkilye nem lenne,az még jó hogy jól érezné magát,de így.Csak sodródóm,telnek múlnak a napok,és csak a meló a meló.Ilyen lenne egy rendes felnőtt élet?Sosem ilyennek képzeltem,nem érzem magam itt otthon,vagy nemtudom,remélem azért idővel belejövök,mert ha tényleg együtt maradunk és majd ha már gyereket is szeretnénk,nem szeretném így érezni magam mint ahogy most.Csak azért az ember elgondolkodik ha másnak megy,ugyan nekem,nekünk miért nem?Furcsa.De azért remélem az idő az ilyen marad :3 xoxo