Azt sem tudom hol kezdjem,most írás rohamom van szóval talán irok egy regényt.+
Kezdem ott hogy szóval,Hétfő... babu hazament,dután.aztán hazaértünk beszélgetünk,és ugy volt ez az egész hogy,el akartam adni a telefonom vagyis igazábol nem akartam,de ezt ink.nem ragozom.És meglátam facen az adatlapján h egy csajnak most jelölt vissza,h ismeri rámentem és nem tudtam ki az.Hát megkérdeztem.Inenntöl kezdödött minden,vagyis onann hogy felhuztam magam,h.nem mondta el,lehet hogy ezt most igy hülyeségnek tekintitek,meg h naiv vagyok meg mit tudom én,de történtek olyan dolgok amik miatt,azonnal roszra gondolok ha faceen lányrol van szó és a barátomnak köze van hozzá.nahmindegy,ezt ismételten nem részletezném,mert akkor már könyv lenne a bejegyzésemböl.szóval ott tartottam h.ott kezdödött ez az egész hajcihö,ami még mindig tart.Nekiálltunk veszekedni,aztán este felhívtam és kérdeztem töle h most akkor milegyen meg ilyenek?!Hajnalig beszéltünk,nem mindenre emléxem,csak annyira hogy azt mondta hogy beleunt a veszekedésekbe és hogy hadjuk abba,de hogy ö szeret engem.Aztán 2-3 óra könyörgés után vagy nemtudom mi volt,eljutottunk arra a szintre hogy azt mondta holnap korán reggel fel kel,és megmondja mire jutott,oké.Másnap reggel ez ugye Kedd..felkeltem fél11kor kb. és látom h semmi hívás,vártam 11ig.Hívom semmi,másikon is hívom semmi.Sms semmi.Kezdek ideges lenni,mondom oké lehet h.még alszik,aztán telt az idö végülis odáig eljutottam hogy dután 3óráig folyamatosan hívtam,mind2telóján,és sms-ket küldtem neki,de semmi.És nemtudtam hogy most akkor mivan?!Felhuztam magam,felültem a legelsö buszra és lementem,mikor odaértem még aludt,de megnéztem a telefonját és láttam hogy mindegyiket látta.Szóval.Nekiálltunk beszélgetni vagy valami hasonló.Folytatuk ott ahol abahagytuk.Aztán szakitott velem,vagy valami ahoz hasonló.Felhuztam magam,ismételten és leléptem,nem érdekelt hova megyek csak mentem,elsö gondolatom balenteins volt,el is mentem a közeli boltba,de nem volt..oké.akkor lidl,mire a lidl-be értem már hivott hol vagyok? Elmondtam neki és könyörgött h menjek fel,mert fél h valami bajom esik.Nem mentem minek?Vettem egy üveg vodkát amit igy utolag mondom egyszerüen undoritó egy ize van simán,és mikor leér a gyomrodba,akkor érzed h erős.És még szar is az ize.Demindegy.Azért felmentem odaadtam neki a másik táskám hogy vigyázzon rá,vagyis a hugának,és leléptem.Utánam jött a huga,és beszélgetünk.Szerintem nem részletezem,anyi a lényeg hogy a bátya oldalán állt adig amig be nem avattam mindenbe.Akkor már mindent értett.De azért visszamentem.Megint nekiálltunk beszélgetni,most több kevesebb sikerrel.AZ éjszaka alatt vagy 4szer elindultam haza,de aztán mégis ott aludtam.És végülis ö arra jutott,hogy nem szakít de szünetet kér.És itt teljesen összeestem,mert miért is kér szünetet?Azt mondta össze van zavarodva,és tér kell neki,oké.Szóval ott aludtam.
Szerda...Felkeltem reggel hogy elmegyek a korábbi buszal,hogy ne nyomorogjak,de nem nem akart felkelni és hogy maradjak még.kb.dél körül felkeltünk,és kezdödött.Könyörögtem,pedig nem szokásom,könyörögtem,azért hogy ne legyen szünet meg minden,de hiába.Volt olyan hogy azt mondta h oké,nelegyen,de utána hozzáfüzte hogy,akkor csináljunk ugy mintha mi sem történt volna.?És végül belementem.3nap.a szerdával együtt és ugy hogy pénteken megyek le én suli után.Nem teccet,sosem teccet,de miatta belementem.3orakor indult a buszom onann hazajöttem.Hazaértem,gondoltam felmegyek facera,még nem voltam annyira szarul.Látom fennt van,az mondom jó,azt mondta egyedül akar lenni és gondolkodni.A facebook,nem hiszem h épp egy olyan hely,ahol egyedül lehet lenni,demindegy.Nemérdekelt,nem akartam még szarabbul lenni,nem foglalkoztam vele.De rámírt.Azt irta,hogy marad  a szünet,de it beszélhetünk mert szeret és hogyha itt sem irhatna nem bírná ki,nem értettem de belementem,oké.
Nekiálltunk ugy ahogy beszélgetni,aztán szarakodott a facebook.És lelépett,és anyit irt hogy kiment a haverjával kicsit.És akkor elgurult a gyogyszer,de ugy halál komolyan.Nekiálltam hivogatni és irogattam neki sms-eket,és mégjobban pipa lettem.Felvette és számon kértem hogy az hogy egyedül lét,hogy kint van  ahaverjaival?De most komolyan.Csak mondtam és mondtam.és erre elkezdi,hogy ö lerakja majd hiv vagy ir.És enyivel levolt megint zárva minden..jo vártam.Már vagy volt 11óra,addig összegyült bennem megint minden.Aztán rámírt megint facen,és mondtam h hadjon,nem irt vissza,mert szarakodott megint,és felhivtam.Egy darabig rendesen beszéltünk aztán megint a veszekedés,még csak hajlandó sem volt válaszolni.És felhuzott,de már csak azért sem voltam bunko.És mint kiderült baj volt az h felhivtam,mert h nem lehet megtartani egyszersem azt amit akar.meg mittudomén.Ezzel csak azt érte el hogy még lejebb ásson az amugyis nagy gödrömben.És közölte hogy ö még nem döntött el semmit,csak azt hogy nem akar velem szakítani.Oké.Letettük kb fél3kor.
Csütörtök-azaz ma...Csakis facebook,igaz hogy már idegileg kivagyok és enni nemtudok,de az nyugtat hogy holnap megyek,és végre kiderül minden.Félek.de lessz ami lessz,ennél azt hiszem már nem lehet rosszabb.Vagyis remélem.
Ha ne agy isten,ujra szóba jönne a szünet,én otthagyom nem érdekel mennyire leszek szarul vagy rottyon,de ennél minden jobb.Senkinek nem ajánlom aki ennyi év után igy dönt,NEEE inkább szakitsatok vagy ha szeretitek egymást,beszéljétek meg.De ha csak az egyik ötök akarja a szünetet ne engedjétek,mert ami megmaradt az a kevés remény,bizalom,szerelem,az is elveszik.Nemis tudom mi lett vna.ha ijen 1 hétbe gondolkodott vna.sztem,ott hagytam volna.Megértem h.meg akarja menteni ezt az egészet,de hát akkoris ha szeret,és tudja hogy nem akar velem szakitani akkor?WTF??Ugyhogy dukkoljatok nekem hnap.Megyek mert már fáj a ujjam,éés körmöt festek is,meg ennem is kéne.szval :D csókpuszi

Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.Csak bámultam rá, ahogy ott fekszik, és annak ellenére, hogy tudtam, milyen régóta és mennyire szeretem, és hogy zúzott szét és tett tönkre mindent, amit értékesnek és valóságosnak tartottam, és hogyan vette el tőlem az egészet anélkül, hogy bármi beleszólást engedett volna a dologba- ennek ellenére, és tudván, mennyire nemtörődöm módon bánt velünk és az életünkkel-, amikor fel kellet volna háborodnom, és dühösnek kellet volna lennem, nem láttam mást, mint hogy ott fekszik, és halkan lélegzik. Egyszerűen csak hinni akarok megint. Benned, bennünk, a szerelemben. Hinni szeretném, hogy jó úton járok és hinni akarom, hogy ha nem is mindig hoztam jó döntéseket, de még van időm rendbe hozni a dolgokat. Hinni akarok, de ehhez reményre van szükségem, mert bár nagy valószínűséggel semmi nem lesz már olyan, mint régen volt, mégis szükségem van arra az apró reményfoszlányra, ami nagyon halkan azt suttogja, hogy idővel majd, minden rendbe jön