Üdv ujra! Eszembe jutott hogy nekem ilyenem is van.Elolvastam az ezelötti bejegyzésemet.Január.Így visszagondolva mennyi minden történt.amit így elfelejtettem.Végülis elmondom mi lett a történet vége,szakítottunk.Vagyis ő velem.Annyi de annyi mindent történt akkor,nagyjára nem is emléxem,van ami elég mély nyomot hagyott bennem,de most nincs sok kedvem leírni.Igazából 4 kemény hónapot tudhatok magam mögött..Soha nem szeretném újra átélni,soha.-10kg.És ugy hogy soha semmi bajom nem volt az alakommal,soha nem akartam fogyni.A tudat hogy egyedül vagyok,hogy leszarja mivan velem,elég volt mindenre.3 vagy 4 hétig kb. kolán meg levesen éltem,és kb.az sem érdekelt ha épp összedől a világ.Gyógyszereket szedtem,töménytelen mennyiségben és más egyéb káros dolgokat.Pluszba volt olyan is hogy elszívtam egy nap egy doboz cigit.És ez azért nagy szám nálam mert sosem cigiztem.Soha.Élni nem volt kedvem sem erőm.Az a tudat hogy nincs,nem a tied,semmi közöd hozzá,elég volt nekem mindenre.Éjszakákat  sírtam át ugy hogy reggel mentem dolgozni.Gondolkodtam mit basztam el.Mindent.Így hogy ugy lett vége hogy semmire nem kaptam választ,így nehéz bármibe is belenyugodni.És nem arra gondolni hogy nem te vagy a hibás.kb.2hónapig ment ez hogy nem aludtam,nem ettem,és ugy néztem ki mint az előhalottak.Semmihez nem volt kedvem,semmit nem akartam csinálni.Aztán nekiálltam deszkázni ujra,és valamennyire kezdett jobb lenni,társaság,figyelem elterelés.De mikor hazaértem és egyedül voltam előjött minden.Aztán egy idő után elkezdtünk beszélni,facebook,telefon,és jött az hogy néha találkoztunk is.Csak mégjobban tönkretett,az hogy velem volt de mégsem volt velem.Anyámék csak hajtották kihasznál,hagyd a picsába.De nem hallgattam senkire.Vele akartam lenni.Nem érdekelt mi lessz,vagy mi van.Az a pár órányi öröm,amit vele lehettem,elfelejtette addigis mind azt ami szar volt éppen.Elég sokáig ment ez így,és már én kezdtem unni,hogy igazábol velem van de mégsincs.Se veled-Se nélküled dolog.De nem akartam elbaszni ezt az egészet azzal hogy megkérdezzem hogy most mi is van?Akárhányszor ha szóba jött ez a kibékülés dolog,azt mondta soha többet,mert hogy az exe vagyok.És én egyre jobban belenyugodtam hogy ennyi,semmi több.És már ugy voltam vele ha csak tényleg ennyi,akkor hagyom az egészet...El kell felejtenem.Aztán egyik este tulajdonképpen május 1-jén,jöttem haza pécsröl,deszkáztam,és csak nála tudtam aludni,le lett beszélve meg minden már mikor ideértem.Feljöttünk és elég fura dolgokrol kezdett beszélni,hogy hiányzom neki meg stb.és furcsáltam.Aztán jött az h béküljünk ki.Én 4 hónapon keresztül erre az egy szóra vártam,de mikor ott volt elöttem és ezt mondta,nem éreztem olyan nagy dolognak.Az idő.És az hogy semmi nem lessz olyan mint volt.A bizalom.Mindent ujrakezdeni.Igazábol azt mondta hogymindigis szeretett és magának is hazudott mikor elhagyott.Mert senki nem volt olyan mint én.És igazábol már februárban a szülinapomon nagyon hiányoztam neki,csak azt gondolta majd jobb lessz..Tulajdonképpen a semmiért volt az a 4 hónap,de erre ő csak azt mondja hogy nem...mert elérte azt hogy olyan legyek mint amilyen akkor voltam,mikor összejöttünk.Oké,de ezt nem igy kelett volna.
Szóval most ujra együtt vagyunk,bizalom ez az első dolog amit vissza kéne valahogy raknom oda ahova való.Csak átélve azt a 4 hónapot és amit láttam,nehéz lessz megbíznom benne és nem a rosszra gondolni.Mert mi van ha,megint megtörténik és mivan ha megint ugyanaz lessz.Nemtudom hogy ki-e bírnám..A legrosszabb embereknek sem kivánom azt amin én keresztül mentem 4 hónap alatt.Nem sajnáltatom magam,mert ugyan minek,? Csak egyszerűen nem kívánom senkinek azt a sok szart ami akkor történt velem.Most próbálok a jelenre,a jövöre,gondolni,igaz néha sőt elég sokszor nem megy.Nehezen felejtek..!
Sikeresen megvan már az érettségim,beszéltük az összeköltözést,de nem tudom mi lessz belőle.Mostanság szóval elég sokat leszek fennt,csak ha nem dolgozom.Mert időm a most van temérdek.És remélem hogy tényleg ugy van hogy az idő majd egyszer mindent helyrehoz-és rendbetesz,ez az egy reményem maradt.csókpuszi